Január utolsó napjára ütemezte be a Szocialista Szövetség Tartományi Választmánya annak a programnak a megvitatását, amelyet a tizenegy tagú kezdeményezõbizottság a múlt év decemberének közepén terjesztett be hozzá a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének megalakítása ügyében. A köztársaságunkban újszerû érdekvédelmi szervezõdés társadalmi indokoltságáról a VDNSZSZ társadalmiszervezet-ügyi koordinációs bizottsága volt hivatott véleményezõ megbeszélést szervezni, s ezen részt vettek - a kezdeményezõkön kívül - a köztársasági Szocialista Szövetség, a VKSZ, a Tartományi Képviselõház, a Vajdasági Harcosszövetség és a SZISZ egyes tisztségviselõi is. Mondjuk meg mindjárt: az összejövetelen nem született sem döntés, sem álláspont a Szocialista Szövetség részérõl - jóllehet a vita eléggé sokoldalúnak minõsíthetõ.

Mivel Ágoston Andrással, az alakulóban levõ Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének szóvivõjével januárban készített interjúnkban kezdeményezésük fõbb indítékairól már szóltunk, a mostani megbeszélésen mondott bevezetõjébõl csak néhány mozzanatot említünk. Arra a kérdésre például, hogy miért szervezõdik ez a közösség kimondottan nemzetiségi alapon, nem számít-e késõbb párttá alakulni, s hogyan tervezi mûködését a Szocialista Szövetségen belül, Ágoston a jelenlevõknek az alábbiakban válaszolt:

1. Úgy véjük, hogy egy pluralista társadalomban, ahol az érdekek érvényesítésének módja igen sokban eltér a pártállamban kialakult módszerektõl, szavatolnunk kell egy aránylag kis létszámú közösség, nemzetiség közvetlen érdekeinek az érvényesülését is. Annál inkább, mert az alkotmány és törvény adta jogok érvényesülését vagy elsikkasztását a nemzetiségek érzik meg a legközvetlenebbül. A szervezõdés ilyen formájára minden pluralista államban találunk példát. Szinte mindenütt tapasztalható ma a nemzeti öntudat reneszánsza. A demokrácia, a türelem és a pluralizmus feltételei között a többnemzetiségû közösségekben sem járhat politikai veszéllyel a nemzeti érdekek szabad, felelõsségteljes és önálló kinyilvánítása.

- Ezzel kapcsolatban megfogalmazódott még egy kérdés - mégpedig éppen az itteni magyarok részérõl: szerintünk felléphet-e a szervezetünk valamennyi vajdasági magyar nevében, függetlenül attól, hogy õk erre igényt tartanak-e vagy sem? Szerintem ez fölösleges kérdés, mert egy demokratikus, pluralista társadalomban tudni való: minden szervezet csak a saját tagsága nevében és érdekében emelheti fel a szavát.

2. - Hogy politikai párttá szeretnénk-e válni? Erre nekünk objektíve, eleve nincs lehetõségünk: mert ha akár a gyerekeket is leszavaztatnánk, akkor sem lenne akkora választótestületünk, amely elegendõ szavazatot tudna összehozni bárki számára, hogy bejusson a Köztársasági Képviselõházba. Nekünk tehát nem lehet célunk politikai párttá alakulni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem akarunk kifejteni igen konkrét és határozott politikai tevékenységet. Fel fogjuk mérni az újonnan alakult pártok erejét, s ha programjukban a miénkkel közös konkrét követelményeket, célokat találunk - például az egyenjogúság érvényesítése tekintetében -, akkor egy-egy "idényre" csatlakozunk ahhoz a párthoz, amely a legtöbbet kínálja.

3. - Végül: a Szocialista Szövetségben való esetleges tevékenységünk az utóbbi napokban máris tárgytalanná vált. A Szövetségi Képviselõház ugyanis kezdeményezte, hogy külön törvény szülessen a politikai szervezetekrõl, pártokról, s ezek alapján maga a Szocialista Szövetség is különálló párttá fog alakulni. Azaz: többé nem kell számolnunk a Szocialista Szövetség eddigi politikai struktúrájával és hatáskörével. Magunk is önálló érdekvédelmi szervezetként kell hogy hassunk a politikai színtéren.

A bevezetõt követõen Aleksandar Kolarov, a Szocialista Szövetség Tartományi Választmánya társadalmiszervezet-ügyi koordinációs bizottságának tagja meggyõzõdését fejezte ki, hogy a példás vajdasági nemzetiségi viszonyok közepette magától értetõdik minden nemzet és nemzetiség teljes egyenjogúsága, s hogy minden ilyen kezdeményezés csak hasznos lehet: maga köré gyûjti azokat, akik jogaikkal élni akarnak, másrészt ez a szervezet garancia lehet arra, hogy tagjai nem tagadják meg az emberek közötti viszonyok eddig elfogadott normáit. A kezdeményezés megérdemli a támogatást. Csak idõ kérdése tehát, hogy ez és a hozzá hasonló szervezetek megkezdjék munkájukat.

Vele szemben Jovo Radoš, a VKSZ TB végrehajtó titkára fenntartással fogadta a kezdeményezést. A KSZ-nek a politikai pluraliszmus és a demokratikus folyamatok iránti pozitív álláspontja ismeretes - mondta -, ám a KSZ-nek az új politikai kezdeményezésekkel szembeni magatartását elsõsorban azok demokratikus és progresszív volta alapján kell meghatározni. A KSZ nem fél a konkurenciától, de véleményt kell mondania az új szervezetek programjától és végsõ szándékairól. Ügyelni kell rá, hogy senki se éljen vissza a pluralizmussal, s ne következzen be nemzeti bezárkózás, gettósodás. Ennek ellenére az új pártok többsége nemzeti alapon jön létre, jóllehet programjaik nem hoznak jóformán semmi újat, semmi olyasmit, ami valamilyen formában ne volna már benne a JKSZ programjában. A KSZ-nek meg kellene figyelnie, hogy mindezzel megszilárdul-e vagy ellenkezõleg: megcsorbul a nemzeti egyenjogúság, a nemzetek és nemzetiségek közötti jó viszony. Ilyen összefüggésben kell megvizsgálni: mit jelent a VMDK megalakítása. Csorbát szenved-e a magyar nemzetiség egyenjogúsága Vajdaságban, Szerbiában és az országban - tette fel a kérdést -, és ha igen, milyen téren?

Hozzá intézett replikájában Vékás János megjegyezte, hogy Jovo Radoš ugyan a saját maga nevében beszélt, felszólalása azonban magán viseli az úgynevezett állampárt magatartásának minden jellegzetességét. A korábbi gyakorlat szerint a nemzeti egyenjogúság kérdése mindig a pártutasítások hatáskörébe tartozott. A párt viszont mindig megelégedett a deklaratív minõsítéssel, amely szerint nálunk a nemzeti-nemzetiségi kérdések ideális megoldást nyertek, ezért szükségtelen foglalkozni velük. Emiatt nincsenek tudományos felméréseink sem ezekrõl a viszonyokról. Márpedig a legnagyobb hiba visszaszorítani, mellõzni a problémákat, mert akkor felhalmozódnak... Ha gettósodás történt e téren, akkor annak elsõdleges oka az 1974-es alkotmány - állapította meg egyebek között -, amely sokkal több kárt okozott, mint amennyit okozhatna egy érdekvédelmi politikai szervezet, amelynek elsõdleges célja a normális együttélés feltételeinek megszilárdítása valamennyi nemzetünk és nemzetiségünk számára.

Megállapítható végül is, hogy a többi felszólaló, köztük Jovan Krulj, a VDNSZSZ TV Elnökségének tagja, aki bár Jovo Radošhoz hasonlóan kifogásolta az egynemzetiségû szervezkedési formát, lényegében nem ellenezte a közösség megalakítását. Nenad Ðuretiæ, a SZISZ képviselõje pedig éppenséggel üdvözölte a kezdeményezést, jóllehet több helyütt homályosnak, hiányosnak ítélte meg a programot, akárcsak a bizottsági ülés elnöklõje, Timošenko Kuzmanèev, aki összefoglalójában egyrészt ezért is javasolta, hogy a kezdeményezés és az ezt nem eléggé világosan konkretizáló program sokoldalú és szakszerû véleményezése végett február-március folyamán több kerekasztal-beszélgetést kellene tartani. Másrészt szerinte azért sem foglalhat még álást az ügyben a Szocialista Szövetség, mert csak márciusra várhatók azok az alkotmánymódosítások és törvények, amelyek lehetõvé teszik a többpártrendszer kialakítását, s meghatározzák az annak megfelelõ szervezkedési feltételeket.